Bendl Vera: Berci nem megy iskolába – 7. fejezetRemsey Dávid rajzaival

Bendl Vera a Pagony egyik legújabb szerzője, Mihályi Csongor és az időgyurma című meseregényét már eléritek a webshopban! Most viszont Berciről ír, aki, hozzátok hasonlóan, most nem mehet iskolába – és, valljuk be, Berci ennek igencsak örül. De aztán kiderül, hogy azért mégiscsak van iskola, csak nem úgy, ráadásul Mamóval sem lehet találkozni – csak grannykype-on. Hogy erről még sohasem hallottál? Mi sem. Bercinek ugyanis nem mindennapi nagymamája van, hanem olyan, aki sokkal többet tud, mint hinnéd. Lehet, hogy még varázsereje is van?

Az előző részért kattints ide, ha pedig már tűkön ülve vártad a folytatást, olvass tovább!

Bendl Vera a Pagony egyik legújabb szerzője, Mihályi Csongor és az időgyurma című meseregényét már eléritek a webshopban! Most viszont Berciről ír, aki, hozzátok hasonlóan, most nem mehet iskolába – és, valljuk be, Berci ennek igencsak örül. De aztán kiderül, hogy azért mégiscsak van iskola, csak nem úgy, ráadásul Mamóval sem lehet találkozni – csak grannykype-on. Hogy erről még sohasem hallottál? Mi sem. Bercinek ugyanis nem mindennapi nagymamája van, hanem olyan, aki sokkal többet tud, mint hinnéd. Lehet, hogy még varázsereje is van?

Az előző részért kattints ide, ha pedig már tűkön ülve vártad a folytatást, olvass tovább!

Arisztotelész meg a zöld leguán

berci_7.jpg
Karcsi papa a hívásra hunyorgó szemekkel nézett föl egy könyvből. Mellette jobbra nyolc kötet egymásra halmozva várta, hogy egy hirtelen mozdulatra a kupac összeomoljon, balra pedig egy kilences torony ugyanígy. A falakat is könyvespolcok borították, alig lehetett észrevenni előttük a fekete szemüveges, vékonyka bácsit, annál inkább az előtte légyre vadászó, szimpatikus és igen hatalmas zöld leguánt. Karcsi papa lassan fordította a fejét a képernyője irányába, majd határozottan félretolta maga elől a leguánt, „ej, Oszkár, menj most arrébb, ne itt rendetlenkedj, kérlek”, mondta gyengéd, reszelős hangon, míg tapogatva előkereste a másik szemüvegét, egy zöld keretest, és azonnal felvidult az arca.

„Borka, kisunokám, de régen láttalak!”, mosolyodott el szélesen. „Éppen Arisztotelészt olvasok – ez a vén fajankó még mindig zseniális!, de azért sokkal jobb, hogy veled beszélhetek! Hogy kerülsz a grannykype-ra?”

„A falszomszédaimnál vagyok, papa”, és ekkor Juszti és Berci is beledugták a fejüket a kamera látókörébe, „jó napot”, „csókolom”, motyogták, „ez itt Berci és Juszti”, mutatta be őket Borka, mire Karcsi papa intett a kezével, „hogy vagy, Karcsi papa?”, kérdezte Borka, és az öreg elgondolkodott egy kicsit. „Jól, jól… tulajdonképpen. Oszkár, hogy úgy mondjam, remek társaság, bár eléggé hallgatag – de egy rossz szava sincs hozzám. Filozofikus alkat, sokat tanulok tőle”, mondta vidáman Karcsi papa, „csak hát… azért néha hiányzol.” „Jaj, papa, te is annyira hiányzol”, válaszolta Borka, és Berci ijedten látta, hogy mindjárt elpityeredik, úristen, csak ezt ne! hát mit csinálnak egy síró lánnyal itt Juszti szobájában? Ez rémületesen hangzott. Szerencsére Borka azért még nem sírt, csak egy egészen picit hüppögött, „mikor fogunk végre együtt sakkozni? Itt mindenki olyan béna. Nincs a környezetemben senki, akit ne vernék meg!” Berci úgy látta, Juszti is megijedt arra a lehetőségre, hogy majd itt Borkát nyugtatgatni kell, és a fejében pörögtek a lehetőségek a rendkívül kínos és zavarbaejtő helyzet megelőzésére, és aztán – szerencsére – gyorsan talált is egy megoldást, és azonnal közbe is szólt, „várjunk csak, várjunk csak! Borka, nem kell itt sírni, légyszi. Hátrább az agarakkal! Vedd vissza a könnyeidet! Van egy ötletem. Nagyon egyszerű. Amint látom, Karcsi papának van számítógépe, hál’ Istennek, gondolom, neked is van, mert biztos azon tanulsz, de felőlem nagy ritkán átjöhetsz hozzám, csak ne sírj, légyszi, én meg mutatok egy programot, amivel online sakkozhattok minden nap, feltéve persze, ha az a robot Kinga megcsinálja az internetünket, és akkor nem kell itt mindjárt kiakadni.” És Juszti meg Berci izgatottan figyelte Borkát, hogy elmúlik-e a krízis előszele, Borka pedig – szerencsére – valóban fel is derült, „hát persze, ez nagyon jó ötlet, papa”, és Karcsi papa is bólogatott, „szimpatikus ez a fiatalember, örülök, hogy ő a falszomszédod. Ezt már holnap el is kezdhetnénk. Nekem is szükségem van egy kis kikapcsolódásra, hiszen szüntelenül olvasok… meg hát vannak ezek a kísérletek…” „Milyen kísérletek? Ugye nem varrsz te is köpenyeket, papa?” És erre Berci meg Juszti nagyot nyelt, hiszen a köpenyek – elvileg – titkosak voltak ugye. „Mi, köpenyeket?” Karcsi papa levette a szemüvegét és a kezével masszírozni kezdte a szemgolyóját, „kérlek szépen, nem. Csak áttanulmányozom a régi orvosok könyveit, úgy nagyjából az ókortól kezdve, igen sok ostobaságot összeírtak, de akad köztük rengeteg megfontolni való gondolat is. Főzeteket készítek.” Borka most éppen nem sírni készült, hanem az ijedtségtől kis híján sikított. „De ugye nem kóstolod meg mindet?” Karcsi papa nyugodtan elmosolyodott, a szája elfoglalta az egész arcát, szinte mintha a füléig ért volna. „Nem, dehogy, ne aggódj.” Kicsit elmélázott, majd hozzátette. „Oszkárral itatom meg mindet. Tökéletes alany.” Oszkár ismét megjelent a kamerában, és elég jó színben levőnek tűnt, egyenletes zöld volt, a gyerekek nem is tudták, mit gondoljanak. „A minap felsőlégúti panaszai voltak szegénynek”, folytatta Karcsi papa és megsimogatta Oszkárt. „Kevertem-kavartam, megvizsgáltam, gyakorlatilag tüdőgyulladása volt, azt hiszem, és beadtam neki ezt a zöld szert, amire meggyógyult. Csodálatos! Na most, arra jutottam, hogy Oszkárban bizonyára kiváló ellenanyagok alakultak ki a betegség lefolyása után, így ha a nyálát hozzákeverem a zöld léhez, príma kis gyógyszert kapok, az új vírusra is alkalmazható lesz, ki tudja, kell-e még rá egy-két varázsige, majd kitalálom.” Juszti és Berci undorodva nézték a főzetet, amit Karcsi papa megmutatott, és amit egyébként az íróasztal sarkán tartott, így bármikor leeshetett, illetve hát Oszkár is bármikor hörpölhetett belőle. „Na jó, papa, kevergess csak, de ne igyál meg bármit”, mondta tanító nénisen Borka, „ha visszajön az internet holnap, sakkozz velem kettőkor. El ne felejtsd!” „Dehogy felejtem! Te pedig gondolj arra, hogy mindig az arany középutat válaszd! Aurea mediocritas. Sem túl sok internet, sem túl kevés. Sem túl sok csokis croissant, sem túl kevés. Sem túl sok ábrándozás, sem túl kevés. És így tovább. Na puszi!”, és integetett az apró, ráncos tenyerével Karcsi papa, Borka pedig azt dünnyögte, „na persze, sem túl sok… puszi, papa!”. És miután bontották a vonalat, még hozzátette, „alig várom a holnapot. Végre sakkozunk. Csak ez a papa – ki tudja, mi mindent kavar össze ott egyedül…”

Berci közben halkan kinyitotta Juszti ajtaját, és felkiáltott: „visszajött az internet! Kinga megcsinálta!”, és ezt onnan tudta, hogy anya most éppen nem könyvszerkesztői, hanem jógaoktatói minőségben egy telefon előtt jógaórát tartott, és éppen így szólt elnyújtott, megnyugtató hangon: „most a maciászana következik”, majd szép lassan felvette egy hátrafordult, lógó nyelvű óriáskígyó pozícióját, vagyis egyáltalán nem hasonlított mackóra sajnos, pedig Berci szívesebben látta volna anyát medveként, mint óriáskígyóként. Viszont ez száz százalékos bizonyíték volt a visszatért online világra, így Juszti azonnal visszaült a gépéhez, Borka halkan elköszönt, és az erkélykorláton át hazament, Berci pedig szintén a szobájába tartott, csakhogy közben hallotta, hogy apa – hogy anyát annyira ne zavarja meg – halkan azt mondja, „be kell mennem a céghez, nincs mit tenni, a Vastag Jankó ragaszkodik hozzá”, és ez anyát persze, hogy nagyon is megzavarta, mert visszafojtott lélegzettel felült, megcsinált egy előrehajlást, majd visszasziszegett, „ne menj el itthonról ebben a helyzetben!”, és amikor mosolyogva elmondta az online tanítványainak, hogy most relaxáció következik, mindenképpen lazítsák el a kezüket, a karjukat, a lábukat, a csípőjüket, a hasukat, sőt, még az orruk hegyét is, akkor valójában nagyon is ideges lehetett, és minden valószínűség szerint valami drámai volt készülőben. Berci semmi jóra nem számított anya hangjából ítélve, holott egyelőre csak ennyit mondott mindazoknak, akik a saját telefonjukról figyelték anyát, a jógaoktatót: „dörzsöld össze a két tenyeredet, és masszírozd meg az arcodat, majd lágyan tárd szét az ujjaidat! Köszönd meg magadnak a gyakorlást, és pihenj ma este. Namaste”. Namaste. Na persze.

Keresd itt a következő részt!

berci_nyito.jpg
berci_nyito.jpg
berci_7.jpg
Remsey Dávid

Bendl Vera