Bendl Vera: Berci nem megy iskolába – 9. fejezetRemsey Dávid rajzaival

Bendl Vera a Pagony egyik legújabb szerzője, Mihályi Csongor és az időgyurma című meseregényét már eléritek a webshopban! Most viszont Berciről ír, aki, hozzátok hasonlóan, most nem mehet iskolába – és, valljuk be, Berci ennek igencsak örül. De aztán kiderül, hogy azért mégiscsak van iskola, csak nem úgy, ráadásul Mamóval sem lehet találkozni – csak grannykype-on. Hogy erről még sohasem hallottál? Mi sem. Bercinek ugyanis nem mindennapi nagymamája van, hanem olyan, aki sokkal többet tud, mint hinnéd. Lehet, hogy még varázsereje is van?

Az előző részért kattints ide, ha pedig már tűkön ülve vártad a folytatást, olvass tovább!

Bendl Vera a Pagony egyik legújabb szerzője, Mihályi Csongor és az időgyurma című meseregényét már eléritek a webshopban! Most viszont Berciről ír, aki, hozzátok hasonlóan, most nem mehet iskolába – és, valljuk be, Berci ennek igencsak örül. De aztán kiderül, hogy azért mégiscsak van iskola, csak nem úgy, ráadásul Mamóval sem lehet találkozni – csak grannykype-on. Hogy erről még sohasem hallottál? Mi sem. Bercinek ugyanis nem mindennapi nagymamája van, hanem olyan, aki sokkal többet tud, mint hinnéd. Lehet, hogy még varázsereje is van?

Az előző részért kattints ide, ha pedig már tűkön ülve vártad a folytatást, olvass tovább!

A góc jól tenné, ha felkeresné orvosát, gyógyszerészét

Berci nem volt egészen boldog. Vagyishát, fogalma sem volt, hogy baj van most vagy nincs is igazán. Hiszen apa csak unatkozott, az meg nem akkora probléma. Vagy mégis az lenne? Viszont – állítólag – vírusok közelében unatkozik, az pedig azért probléma, ebben igaza lehet anyának. Juszti azt mondta, várnak egy kicsit, amíg feltöltődnek az antikák az erkélyen, és utána cselekednek. De vajon mire gondolhatott? Mit tudnak most ők csinálni? Berci behelyezkedett a bátyja szobájába, és várta, mit talál ki Juszti, eközben galambok pottyantottak egy újabb küldeményt az erkélyre. „Hál’ istennek, galambok, és nem mondjuk keselyűk vagy arapapagájok. Mamó kezd észhez térni”, morogta Juszti, és amikor Berci behozta a csomagot, gyorsan ki is bontották: egy kuglófot találtak benne, rövid felirattal: „egyétek meg, valamennyi védettséget biztosít – nem 100%-os! Rajta vagyok az ügyön! Mamó”. „Belekevert valamit a tésztába. Na jó, próbáljuk meg”, közölte Juszti, majd a fiókjából elővett egy bicskát, szelt magának és Bercinek, és megkóstolták a narancssárga süteményt. Az íze először keserű volt, utána édes, vagyis eleinte beleharapni is borzasztónak tűnt, végül mégis jól esett. A süti harmadát Juszti beletette a táskájába, „elvisszük apának”, magyarázta, mellérakta az Élő bolygót, de Berci belekérdezett: „Mi a terved? Apa biztos nem láthat meg minket, akárhogy is csináljuk, szörnyű felháborodás lenne belőle. Elküldünk mindent galambokkal?” „Dehogy, oda kell mennünk biztosítani a helyszínt, de tényleg nem ismerhet fel minket. Mi legyen? Elvigyük a sakkos csajt?” “Mi, Borkát?” Berci csak vonogatta a vállát, „ha engem kérdezel, nem túl jó ötlet”, de ebben a pillanatban kopogtak a másik szobából, majd valaki átkiáltott, „hát persze, hogy vigyetek engem is”. „Spicli, hallgatózik”, morgott Juszti, de Borka már be is lépett a szobába az erkélyajtón keresztül, „jövök”, kiáltotta boldogan. Juszti beleegyezett, „jobb híján”, ezt hangsúlyozta, és csak akkor, ha Borka valami hihető alibivel szolgál a szüleinek, de Borka erre csak legyintett, „akkorra időzítem a számítógépezést, és úgy senki nem zavar meg”. Tervet szőttek, vagyis, ahogy Juszti kifejezte, „tartottak egy gyors brainstormingot”, amelynek során Juszti mondta meg, mi legyen, Borka pedig ellenkezett, Berci meg keresztkérdéseket tett fel, de végül nagyjából egyezségre jutottak: arra, amit Juszti eredetileg javasolt.

Sötétedésig Borka hazament, hogy előkészítse az alibijét, vacsora után pedig Juszti kedvesen odaszólt a konyhában összevissza pakoló anyának, aki éppen a bögrék helyére tette a tányérokat és a kanalak helyére a késeket, hogy ismét leviszik Blökköt sétálni, nagyvonalúan „átvállalják az esti sétát is”, mire anya bólintott, bár kicsit aggódni is kezdett, „nehogy nekem ti is ott ragadjatok valahol”, figyelmeztette őket, de Juszti már nem is hallotta, mert anya háta mögött, az átlopakodott Borkával meg Bercivel együtt elhagyták a házat, na igen, továbbá Blökk-kel, és nem ám a parkba mentek, á, dehogy, hanem a garázsból előkeresték Juszti motorját – használata természetesen apa által tiltott hétköznapokon és karantén alatt –, felültek rá négyen, mint egy rendes ázsiai család, Jusztin kívül köpenyben mindahányan, mert Juszti a sajátját odaadta Borkának, Blökk Berci ölében, és a koraeste leple alatt a lehető leghalkabban elgurultak apa munkahelyére.

berci_9.jpg
Letették a motort az épület előtt, maszkot és kesztyűt vettek, a portán könnyen átslisszoltak, főleg, hogy a portás bácsi egy nagy adag pálinkával volt elfoglalva, és azt morogta magában, „nem igaz, hogy mi van, nem igaz… Covid 19, az egy híján húsz… egyébként is húszban vagyunk, mi ez az egész? a 19 hazugság! hol a maszkom?”, és a fülkéjében a maszkját kereste, már a széke alatt matatott a pálinkás üvegével, így a három titkos jótevőnek még lopakodnia sem kellett, hogy feljusson a földszintre, mert ebben az épületben a földszintre is lépcsők vezettek. Juszti addigra felvette az antikászemüveget, Blökk fújtatott, és mintha nyomozók lettek volna fegyverrel a kezükben, akik ellenséget keresnek, óvatosan kinyitották, majd berúgták az ajtókat, és minden termet egyenként jól megnéztek. A tárgyalók nagy része kihalt volt, viszont Juszti megvizsgálta vírusügyileg mindet, és ahol apró piros pontocskákat talált, na, azt azonnal följegyezte. Ekkor jött szembe velük Marika néni, a túlórázó takarítónő, akit régről ismertek, de Marika néni mindig elfelejtette a nevüket, kezében a felmosórongy és egy borzasztó szagú hipós üveg, „hova-hova, galambocskáim?”, kérdezte inkább aranyosan, mint idegesítően, „csak benéztünk…”, kezdte Berci, de ekkor Juszti mindnyájukat megfogta, és elhúzta Marika néni elől, „innen futás”, suttogta, és egyelőre nem magyarázta meg, hogy miért, majd a második emeleten berúgtak egy újabb ajtót, egy tárgyalóba jutottak, és miután körbenéztek, Juszti megint motyogott valamit: „ez súlyos, nagyon súlyos”, közölte, majd meglátták, hogy a tárgyalóból iroda nyílik, nem is akármilyen, éppen a Vastag Jankóé, a vállalatvezetőé, akiről Berci és Juszti pontosan tudta, hogy csak ők hívják gúnyosan Vastag Jankónak, pedig valójában Westegh Jonatán a neve, égett a villany, tehát valószínűleg bent dolgozott még, és Juszti így rendelkezett. „Borka, egy kicsit add vissza az antikámat, és maradjatok itt, meg kell néznem, mi van Jankónál, akár még bajok is lehetnek”, és felvette a ronda kék védőköpenyt, bekopogott, a szemüvegét magán tartotta meg a maszkját is, és teljes természetességgel így szólt a meglepett igazgatóhoz, „Ne tessék haragudni, a Gyermekek a Boldog Online Életért Alapítványtól jöttem, és adományokat gyűjtök azon osztálytársaimnak, akik nem tudnak a tanórákhoz kapcsolódni nap mint nap eszközhiány miatt, és arra gondoltam, nem tetszene-e megszponzorálni minket, így szegényebb sorsú osztálytársaim is tanulhatnának, és hozzájuthatnának az Online Boldogság és az érettségi lehetőségéhez”, és Berci nem látta, mi történt, csak Vastag Jankó irodai dörgedelmét hallotta, az egyre közeledő hangját, és hogy emelt hangon azt kiáltja Jusztinak, „még mit nem! Ti online-nemzedék! Ti Z-generáció! Millenárisok vagy mi, millenniumiak. Akik azt hiszik, nincs élet a wifin kívül! Semmirekellő bagázs, akik csak online ismerkednek! Azt sem tudják, mi fán terem a boríték, a postai csekk, a vonalas telefon. Miféle erkölcsöket várhatunk ezektől? Akik fotókat küldözgetnek egymásnak rendes levél helyett, és könyörögnek a wifijelszóért a kávézókban! Nincs pénz! Kifele!”, és Juszti úgy spurizott ki, hogy még Berci is meglepődött, és bizonyára Vastag Jankó sem hallotta, hogy még azt dünnyögte, „csak mondom, hogy nagyon jól tenné a Jankó bácsi, ha otthonról netezne csak, és felkeresné orvosát, gyógyszerészét”, majd ahogy kiértek a folyosóra azt suttogta, „ez egy góc. Vastag Jankó egy góc. Már régen benne van a koronavírus. Láttam a szájában és a mellkasában is. Tilos vele érintkezni! Ezt az egész szobát és tárgyalót fertőtleníteni kell, a Jankót meg hazaküldeni Marika nénivel együtt, különben mindenkit megfertőznek. Igaza volt anyának. Láttam minden egyes apró vírust. És még hozzáért a maszkomhoz is ez az ámokfutó Jankó, annyira kiakadt az online alapítvány ötletén! Legjobb lenne hazavinni apát, de ha nem lehet, akkor el kell különíteni, hogy ne érintkezzen semmivel és senkivel, akinek köze van a koronavírushoz ebben a gócirodaházban. Borka, te mégy be hozzá. Fogd a szemüveget és az antikát! Meg a könyvet. És azt a szöveget, amit megbeszéltünk, plusz hogy Jankóhoz nem mehet be.”

Így Borka beöltözött, és a folyosó másik végén megtalálták apa irodáját, jól tudták, hogy egy teljes számítógépparkot rejtettek el benne, onnan végzi apa az éjszakai ügyeletet, és Borka illedelmesen bekopogott, Berciék pedig kintről füleltek. „Jó napot kívánok, a vírusügy küldött engem”, mondta Borka cincogó, vékony hangon, és valószínűleg vaksin bámult a szemüvegébe, keresve, hogy hova léphet, és figyelve az esetleges vírusokat a szobában és apában, „ne tessék a részleteket kérdezni, a lényeg, hogy azt üzenik, hogy lehetőség szerint ne hagyja el ezt a szobát holnap reggelig, ne érintkezzen a főnökével, nevezett Westegh Jonatánnal, Marika nénivel sem, továbbá ezt küldik tisztelettel, az egyiket meg kell enni, a másikat meg csak úgy”, és minden valószínűség szerint odanyújtotta neki a fél antikákuglófot és az Élő bolygót, illetve egy fújást hallottak, közben apa makogni kezdett, „de hát mi ez a ruha, kislányom? milyen vírusügy? ez meg…?”, viszont Borka már ki is slisszolt, becsukta az ajtót, és futottak le a lépcsőn egészen a motorig.

„Mi volt?”, kérdezte Juszti. Borka levette az antikászemüveget. „Az egyik billentyűzeten láttam csak vírust. Lefújtam. Máshol nincs”, közölte. „Na, akkor még van egy kis dolgunk”, morogta Juszti, és a telefonján babrált hosszasan, Berci pedig annyira szerette volna tudni, mit csinál! Végül Juszti felnézett, „Na, figyeljetek, kap most egy levelet az egész cég: ’Figyelmeztetjük a céget, hogy a vezetőség épületében a III/2-es, a III/1-es és II/3-as tárgyaló fertőtlenítése azonnal szükséges az asztalokon és székeken elhelyezett SARS2-Covid-19 vírusnyomok miatt’, ez a koronavírus hivatalos neve, ’kérjük továbbá a III/31-es szoba bent tartózkodó dolgozóját’ ez itt a Vastag Jankó, csak nem akarom kiírni a nevét, hátha vannak személyiségi jogai, bár így is mindenki tudni fogja’, illetve a II/14-es szertár dolgozóját’, ez Marika néni, ’hogy fáradjon el orvosi vizsgálatra, a többi dolgozót pedig felszólítjuk, hogy ne hagyja el a számára kijelölt szobát saját biztonsága érdekében.’ Send. Feladó: vírusügy.ismeretlen@jóakaró. Még jó, hogy nem vagyok annyira offline, hogy ne tudjam leszedni az illetékesek e-mailcímeit. Na, pattanjatok fel a motorra.”

És, még mindig remegve kicsit az izgalomtól, hazagurultak, bár először vissza kellett fordulni, mert a motor mellett felejtették Blökköt, „úristen, hogy történhetett?”, gondolta Berci, aki egy kicsit sajnálta, hogy ő semmilyen speciális feladatot nem kapott ebben a küldetésben, pedig szeretett volna. Otthon még a lakás bejárata előtt átnézték egymást antikászemüveggel, és amikor azt hitték, hogy már csak anyának kell előállni egy magyarázattal, Berci még felkiáltott: „Juszti, a szádban látok egy koronavírust, most mi lesz?” És erre az lett, hogy Juszti egy hatalmasat káromkodott, amit Berci nem értett, mert valószínűleg csak a 16 évesek értették, majd azt mondta, „tudtam én, hogy nem jó, ha a Jankó a maszkomhoz kapkod”, és belopakodtak úgy, hogy minden ajtót Berci nyitott ki, nehogy Jusztinak hozzá kelljen érnie bármihez, Borkát határozatlan időre hazaküldték, és Juszti azt mondta, aznaptól fogva nem megy ki a szobából, amíg a vírus el nem tűnik, mert most már akkor nem csak a Vastag Jankót, hanem őt is izolálni kell, de Berci csak ne aggódjon, megtalálja a módját, hogy ne zavarjon és ne fertőzzön meg mellesleg senkit. Berci persze nem értette, hogy fogja ezt megmagyarázni és egyáltalán véghezvinni Juszti? És mellesleg: hogy fogják az egészet eltitkolni?



Olvasd itt a következő részt!

<description><p>Olvass, hallgass, nézz mesét!</p></description>
berci_922.jpg
berci_922.jpg
berci_9.jpg
Remsey Dávid

Bendl Vera