A hétvégén kiállítottuk Agócs Írisz legölelnivalóbb mackós képeit a Bartók Pagonyban. Ne bánkódjon senki, aki nem tudott ott lenni a megnyitón: most elolvashatjátok Harcos Bálint szombaton elhangzott beszédét, a kiállítást pedig még két hétig, március 1-ig csodálhatjátok meg nálunk.
A hétvégén kiállítottuk Agócs Írisz legölelnivalóbb mackós képeit a Bartók Pagonyban. Ne bánkódjon senki, aki nem tudott ott lenni a megnyitón: most elolvashatjátok Harcos Bálint szombaton elhangzott beszédét, a kiállítást pedig még két hétig, március 1-ig csodálhatjátok meg nálunk.
Azt hiszem, titokban sokan szeretnék megfejteni Agócs Írisz titkát. De hogy mit is jelent ez: titokban rájönni egy titokra – ezt csak a mackók tudják, Agócs Írisz és Tandori Dezső medvéi. Gyorsan szögezzük le, hogy Írisz mackói nem pusztán illusztrációi a fő-fő medvegondozó, Tandori Dezső medvéinek, hanem társaik azoknak: ugyanúgy, tehát mégis másképp (ez a meghatározás a kedvükre volna!), egyszóval mégis-másképp, tehát ugyanúgy: titokzatosak és elégikusak. Elégikusak; nem szomorúak, hanem elvágyódók, csordultig tele önmaguk valóságával, ami… ami micsoda? Élnek ezek a mackók egyáltalán? Anélkül, hogy belebonyolódnék valami túlédes fejtegetésbe – a válaszom ez: ha szereted őket, akkor élnek. És ha nem szereted őket? Ebbe belegondolni is rossz, és ezek a mackók nem is gondolnak ebbe bele, mert… nem is tudnak belegondolni? Pedig, ahogy én látom őket, ezek a medvék abba is bele tudnak gondolni, amibe mi nem tudunk, vagy másképp-ugyanúgy: csakis ők tudnak belegondolni abba, amibe mi nem. Akkor hát: ki a felnőtt, és ki a gyerek? Ki az élő, és ki a bábu? Ki szeret kit? Ahogy elnézem Agócs Írisz medvéit: tényleg nem tudom eldönteni, hogy mi gondozzuk-e őket vagy ők minket?
Szóval ezek a mackók (vagy ahogy Írisz mondta nekem egyszer: ezek a lények) elvágyódók; de közben azért, addig is, olvasnak, kocognak, teáznak, fürdődresszben álldogálnak, ügetnek, szörpöznek, repülnek, és esernyőben csónakáznak, szaladnak, integetnek, és néha NAGYON megilletődnek, ülnek, csücsülnek, útra kelnek… és mindezt roppant komolyan teszik. Hiszen, nem tudom, megfigyelte-e már bárki is, Agócs Írisz mackói sohasem mosolyognak csak úgy. Komolyabb dolguk van annál, hogy mosolyogjanak. Elfoglaltak – önmaguk medveségével. Tiszta vágyként élik a mindennapjaikat, nagyon komoly játékaikat: ha hagyjuk, hogy látszódjanak és játszódjanak.
Agócs Írisz titka az, hogy a mackók vele megosztják a titkukat, és ő megrajzolja ugyan, de nem árulja el.