A kosaradban összesen -nyi áru van. Csökkentsd a szállítási költséget!
Fontos: a karácsonyra rendelt csomagok házhoz szállítását december 17-ig, bolti átvétel esetén december 18-ig leadott, raktárkészleten lévő termékek esetén tudjuk garantálni. A biztonság kedvéért a megjegyzésbe írd be a rendelés leadásakor, hogy karácsonyra rendelted, így még jobban oda tudunk figyelni a csomagodra!
Külföldi rendelés esetén minden infót itt találsz! Áraink 2024. március 28-tól:
Személyes
Futárszolgálat
Csomagpont
MPL
MPL Csomagpont
0 - 6000
ingyenes
1590 Ft
1290 Ft
1990 Ft
990 Ft
6001 - 10000
ingyenes
1190 Ft
990 Ft
1990 Ft
990 Ft
10001 - 14000
ingyenes
790 Ft
690 Ft
1990 Ft
990 Ft
14001 -
ingyenes
ingyenes
ingyenes
1990 Ft
990 Ft
Miután megvásárolod, az e-könyveket elérheted a menüben az "E-könyveim" fülre kattintva és elküldjük neked a linket egy visszaigazoló e-mailben is.
Sikeres listához adás
A kiválasztott terméket sikeresen hozzáadtuk a kedvencek listádhoz.
Edison csapdájaRészlet Neal Shusterman könyvéből Illés Róbert fordításában
Nick hiába igyekszik titokban tartani, az Akcelerátus is tudomást szerez róla, hogy a padlásukon talált különös tárgyak valójában Nikola Tesla találmányának, a Nagy Hatótávolságú Energiakibocsátónak alkatrészei. Ha ez a szerkezet működni kezd, képes ingyenes energiát biztosítani az egész bolygó számára, és Nick elhatározza, hogy összerakja. A fiú azonban tudja, hogy ehhez minden egyes, a garázsvásáron eladott tárgyat vissza kell szereznie, de azt is gyanítja, hogy a tárgyak nem véletlenül jutottak ki a világba, mert akikkel kapcsolatba kerültek, azok valamilyen módon mind részei Tesla nagy tervének. Nick dolgát számos akadály nehezíti. Rá kell jönnie például, hogy Caitlin közelsége egészen különös hatással van rá; a lány barátja, Theo pedig egyre jobban az agyára megy. És közben az Akcelerátus sem tétlenkedik… - olvassátok el az Akcelerátus trilógia második részéből az első fejezetet!
Nick hiába igyekszik titokban tartani, az Akcelerátus is tudomást szerez róla, hogy a padlásukon talált különös tárgyak valójában Nikola Tesla találmányának, a Nagy Hatótávolságú Energiakibocsátónak alkatrészei. Ha ez a szerkezet működni kezd, képes ingyenes energiát biztosítani az egész bolygó számára, és Nick elhatározza, hogy összerakja. A fiú azonban tudja, hogy ehhez minden egyes, a garázsvásáron eladott tárgyat vissza kell szereznie, de azt is gyanítja, hogy a tárgyak nem véletlenül jutottak ki a világba, mert akikkel kapcsolatba kerültek, azok valamilyen módon mind részei Tesla nagy tervének. Nick dolgát számos akadály nehezíti. Rá kell jönnie például, hogy Caitlin közelsége egészen különös hatással van rá; a lány barátja, Theo pedig egyre jobban az agyára megy. És közben az Akcelerátus sem tétlenkedik… - olvassátok el az Akcelerátus trilógia második részéből az első fejezetet!
Relativisztikus kutya
Dr. Alan Jorgenson, az Akcelerátus vitathatatlan vezetője és parancsnoka becsengetett az ódon ház ajtaján, és felkészült a találkozásra felettesével – mert manapság még egy főnöknek is van főnöke. Hiába tartja magát valaki nagykutyának, mindig akad egy nála is nagyobb, erősebb kutya. És annál a kutyánál, aki Jorgensonnak adott utasításokat, nem sok erősebb mászkált a világon. A házvezetőnő nyitott ajtót, és kedvesen a férfira mosolygott, amikor belépett. – Örvendek, Mr. Jorgenson! – üdvözölte. – Doktor Jorgenson! – javította ki a férfi. – Igen, persze, elnézést! Jorgenson körülnézett. Évek óta semmi nem változott a házban. Soha semmi nem változott benne. Ez megnyugtató volt egy olyan embernek, mint ő, aki a változásra tette fel az életét. A tudat, hogy léteznek örök dolgok, némi stabilitást nyújtott neki. – Már várja önt, uram – mondta a házvezetőnő erős brit akcentussal, mintha csak az imént érkezett volna Angliából. Jorgenson tudomása szerint a házvezetőnő sosem járt Angliában, az pedig teljesen kizárt, hogy onnan származott volna. Legfeljebb a németekhez lehetett némi köze, mivel a fogaskerekei egy düsseldorfi óragyárban készültek. Gazdája azonban – amerikai létére – otthonában a brit hagyományok híve volt. Még a ház dohos szaga is viktoriánus hangulatot árasztott. – A társalgóban van. Hozhatok önnek egy csésze teát? Vagy angol reggelit? – Egy pohár víz is megteszi, Mrs. Higgenbotham. – Hogyan szeretné? Transzdimenzionálisan szűrve vagy csak simán a csapból? – Simán a csapból, köszönöm. – Kvantumhűtve vagy… – Csak hozzon egy pohár vizet! – Ahogy óhajtja, uram. A társalgóban, mint mindig, sötét volt. A magas támlájú, piros bőrfotelben ülő idős férfit ezúttal is körüllengte az elmaradhatatlan szivarfüst. – Jó estét, Al! – mondta. Jorgenson leült. – Önnek is jó estét, Al! – felelte. Mindig így köszöntötték egymást. Jorgenson várta, hogy a szeme megszokja a félhomályt, de tudta, hogy nem fogja, mert annyira kevés a fény. Milyen ironikus, hogy ez a lángelme ennyire megutálta a fényt, gondolta Jorgenson. Vagy talán csak nem bírta elviselni azoknak a lángelméknek a látványát, akik még nála is fényesebben ragyognak. – Gondolom, most gratulálnom kellene – szólalt meg az öregember –, amiért a hozzá nem értésetek mégsem hozta el a világvégét. Jorgenson arca megrándult a Föld felé száguldó hatalmas aszteroida emlékétől, amely néhány héttel korábban kis híján elpusztította az életet a bolygón. – Vállalom a felelősséget azért a bakiért. – Nemes gesztus részedről – mondta az öregember szivarfüstbe burkolózva. – De más erők is közrejátszottak. Kezdettől fogva nem volt befolyásod az események alakulására. Jorgenson számára az, hogy valamire nincsen befolyása, felért egy arculcsapással. Ennek ellenére be kellett ismernie, hogy a rendelkezésére álló technológia, pénz és hatalom ellenére sem tudta volna megakadályozni a Felicity Bonk-katasztrófát. – Ez a Nick Slate kölyök és a haverjai ravaszabbak, mint gondoltuk. – Igen, a fiú – sóhajtott az öregember. – Rendeznünk kell az ügyét, amikor eljön az ideje. Ezt a megtisztelő feladatot neked szánom. Jorgenson elmosolyodott. – Ezer örömmel. – De csak amikor eljön az ideje. Addig is akadnak más tennivalóink… Megreccsent a padló, és ahogy Jorgenson hátrafordult, Mrs. Higgenbothamet pillantotta meg kezében egy pohár jégtömbbé fagyott vízzel. – A kvantumhűtő masinával van egy kis gond. De tudja, hogy tartja a mondás: ha minden rendben a világban, akkor még a mókusok is dalra fakadnak. És ugyan ki akar daloló mókusokat? – Megveregette Jorgenson vállát. – Előbb-utóbb felolvad. – Nem találod különösnek, hogy a Bonk aszteroida ugyanolyan stabil Föld körüli pályára állt, mint a Hold? – kérdezte az öregember, miután a házvezetőnő távozott. Jorgenson tudta, hová akar ezzel kilyukadni a másik, de belement a játékba. – Egyesek szerint puszta véletlen. Mások isteni közbeavatkozásról beszélnek… Az idős férfi ingerülten legyintett a feltételezésre. A füst lusta örvényként kavargott körülötte. – Egyik sem, te is nagyon jól tudod. Ez egy terv, egy nagyon is emberi terv része, amelyet egy nagy elme alkotott. Sajnálatos módon ez a nagy elme annyira nem volt nagy, hogy tudja, mi lenne a legjobb számára. – Az öregember elmosolyodott. – Éppen ezért fogjuk mi learatni Tesla legnagyszerűbb találmányának gyümölcsét. – Szivarjával Jorgensonra bökött. – De rövid távon minden rajtad múlik. Az idős férfi olyan erővel fújta ki a füstöt, hogy az Jorgenson orrába szivárgott, és csípni kezdte a szemét. – Elvárom tőled mint az Akcelerátus vezetőjétől, hogy lenyűgözzél – folytatta az öregember egy árnyalatnyi fenyegetéssel a hangjában. – Kevesebbel nem érem be. Jorgenson olyan erővel szorította a fotel karfáját, mint aki attól tart, hogy az kirepül alóla. – És hosszú távon? – kérdezte. – Feltételezem, hogy önnek is megvan a saját terve, nem? – De igen – felelte az öregember, és a beszélgetés kezdete óta most először előrehajolt. – Méghozzá nem is akármilyen terv.
<description><p>A Pagony ifjúsági kiadója. Könyvek, cikkek 12 éven felüleiknek.</p></description>
