Carlo a közoktatásbanBódis Kriszta regénye a középiskolai tanításban
Széni Katalin lauderes tanár mellett a Veres Pálnéban tanító Vinczellér Katalint is megkértük, hogy írja meg, ő hogyan helyezné bele a tantervbe a Tilos az Á egyik könyvét. A Black Box után most a Carlo Párizsbanhoz olvashattok egy részletesen kidolgozott óravázlatot – olvassátok!
Széni Katalin lauderes tanár mellett a Veres Pálnéban tanító Vinczellér Katalint is megkértük, hogy írja meg, ő hogyan helyezné bele a tantervbe a Tilos az Á egyik könyvét. A Black Box után most a Carlo Párizsbanhoz olvashattok egy részletesen kidolgozott óravázlatot – olvassátok!
„Ha most azt hiszitek, hogy egyetértek és meghatott ez a nyálas duma, tévedtek. Hülyén néznék ki ennyi mezítlábas húgyos közt cipőben. Ennyi.”
Tabuk és képmutatások
Bódis Kriszta Carlo Párizsban című regénye 16+-os ifjúsági regény. A XXI. század elején játszódik egy Zagyva parti városban, közelebbről egy Párizsnak becézett/csúfolt cigányok lakta gettóban. Világa a budapesti középiskolások világától egyfelől valószínűleg legalább olyan messze van, mint a Pál utcai fiúk. Másfelől ugyanazokra az „ifjúsági regényre” jellemző releváns jegyekre épül, mint a kanonizált, az általános iskola 5. osztályában kötelező olvasmány. Ezért (is) mint irodalmi művet és nem mint társadalmilag érzékeny kérdéseket feszegető regényt vinném be Bódis Kriszta könyvét a középiskolai irodalom oktatásba. És azért is, mert a regény nyelve, problémafelvetése, szereplői és közege annyira erős, hogy az elemzés során úgysem kerülhető meg világának valóságreferenciája. Tehát, bár sokak számára nem lehet személyesen élményszerű a Carlo Párizsban világa, de valamilyen viszonya, előfeltevése biztosan van mindenkinek ahhoz, amit a regény első szinten megjelenít.
És itt indul el a tabuk és képmutatások szép hosszú sorozata. Elsősorban azonban nem a cigánysághoz való zavart, zavaros, eufemizáló vagy durván kirekesztő viszonyra gondolok. Sokkal inkább arra az irodalom- és nyelvfelfogásra, amely az általános iskolai tanulmányok alatt sikeresen égeti bele a diákokba, hogy az irodalom az szép, választékos, emelkedett. A történetek nem maradnak nyugtalanítóan lezáratlanok, a mű végén pont van és helyreáll a rend. Ha a mű nem lekerekített, az elemzés sem lehet az, és akkor baj van…
Mikor, kiknek?
Alapvető kérdés, hogy ebben a roppant szűk keresztmetszetű nemzeti alaptantervben hová és hogyan helyezhető el a regény tanítása. Kellő körültekintéssel, osztályfőnökkel, szülőkkel való egyeztetés után elképzelhetőnek és termékenynek tartanám a regény 8. évfolyamon való tanítását egy 6 évfolyamos középiskolai rendszerben. Hiszen a regény főszereplői 14 év körüliek, és részben ugyanolyan problémáik, vágyaik vannak, mint minden 14 évesnek. Másfelől a történet karaktereinek olyan körülményekkel és konfliktusokkal kell megküzdeniük, amelyek, szerencsére, a társadalom és a fiatal olvasók jelentős részének ismeretlenek – de ez már az elemzés része.
Ami aggályossá teheti a regény 8. osztályban való tanítását, az az erősen vulgáris, válogatott káromkodásokkal teli nyelvezete, bár részben ezt a nyelvet is beszéli szinte minden diák az iskolán kívül. Azonban könnyen elképzelhető, hogy ebből az álságos „emelkedettségű” nyelvi attitűdből olyan ellenállás származhat (ld.: szépirodalom-szemlélet), hogy így a regény erős hendikeppel indulna (bár ez tulajdonképpen illik a problematikához, tematikához…).
Ezért lehet termékenyebb a 12. évfolyamon a kortárs próza részeként feldolgozni a művet. Megtartva, hogy nem mint szociográfiát, dokumentumregényt, társadalmi problémára érzékenyítő regényt kellene értelmezni, hanem mint fikciós művet, amely önmagáért felelős, és termékeny alapja lehet a fikcióból kinövő társadalmi vitáknak.
A feldolgozás módja
Az elolvasás előtt érdemes tartani egy bevezető, „ráhangoló” órát, amelynek során a diákok kisebb csoportokban összegyűjtik az ifjúsági regény releváns jegyeit. Azaz: ha nekik kellene ma ifjúsági regényt írni a 14-16 éves korosztálynak, milyen karaktereket vonultatnának fel, milyen viszonyrendszert alakítanának ki, szembenállók, segítők és hátráltatók hálózatát hogyan építenék fel. Milyen közös célok alakíthatják a történet dramaturgiai felépítését, milyen alapvető emberi értékek, tulajdonságok (barátság, hűség, hősiesség, önfeláldozás, árulás, hazugság, jó és rossz, áldozatos és intrikus stb.) szervezhetik a bonyodalmat, a történet kibontakozását? Szerepeljen-e benne súlyos betegség vagy halál, ha igen, milyen státuszú szereplőé, hogyan? Ezen előfeltevéseket érdemes csomagolópapíron rögzíteni, hogy aztán az elemzés végén saját modelljüket ütköztethessék a könyv tapasztalataival.
Mivel a regény könnyen, gyorsan olvasható, a konkrét, elemző feldolgozás egy héttel későbbi órán kezdődne, és három órára tervezhető, csoportmunkában kidolgozott szempontokra épülhet.
A csoportmunka szempontjai
1. Expozíció - elemzés. Ez az első három fejezetet jelenti, amelynek során tökéletesen klasszikusan exponálódik a tér, az idő, a közeg, a főszereplő, a beszédmód, az értékrend. A születésnap szituációjában felvonultatódnak a meghatározó karakterek, és egyáltalán nem direkt és didaktikus módon számos információt kaphat az olvasó az erőviszonyokról, múltbéli, a jelenre is ható történésekről.
2. Tér és idő elemzése. Itt pontosan és részletesen fejlődnek ki a helyszínek, a cselekményt szervező konkrét dátumok, a linearitás, követhetőség, valószerűség érzését keltő időkezelés.
3. Szereplői hálózat feltérképezése, Carlóval a középpontban. Ez a viszonyrendszer természetesen a konfliktusokat és szövetségeket is megmutatja. (ld. az ábrán). Itt akár külön is lehet foglalkozni a beszélő nevekkel (Diló, Rücskös, Fehér Sasok, Sárkány, Jázmin).
4. A bonyodalom szálainak felfejtése: a falopás és következményeinek összefonódása a Párizs FC pályafutásának és Carlo sorsának alakulásával.
5. Önállóan kibontható háttértörténetek elemzése: például Natasa, Kacsa vagy Jázmin részlegesen megjelenő történetének kidolgozása – melyikük milyen önálló történetet hordoz.
6. Az elbeszélő és az elbeszélői nyelv elemzése (imperszonalitásának, omnipotenciájának választékosabb nyelvhasználatának szerepe, jelentősége.) A szereplők nyelvi karakterizálása, ütköztetve az elbeszélői nyelvvel. Ezt a szétválást nagyon plasztikusan mutatja meg például az Első csepp méreg című fejezet eleje.
7. A vulgáris beszédmód és a nyelvi humor szerepe, elsősorban Zsuzsi nene megszólalásait tekintve.
8. Három szabadon választott jelenet. A választás szempontjai: kiemelkedik a többi fejezet közül, különösen feszült, váratlan fordulatot hozó, előfeltevést nagyon megerősítő vagy éppen megcáfoló.
9. Az utolsó fejezet közös értelmezése:helyreáll-e valamilyen rend? Szokványos, megnyugtató-e a befejezés, mennyiben igen, mennyiben nem?
Talán a két utolsó szempontból adódik a leginkább, hogy túllépjük a fikció határait, hiszen a legtöbb szubjektív elemet ezek tartalmazzák. Azonban mire idáig eljutunk, addigra valószínűleg már az irodalom szublimációján keresztül meg lehetett hozni a döntéseket, például abban a kérdésben, hogy a regényből kivel lehet azonosulni és kivel nem. S ennek az értelmezésen alapuló döntésnek az alapja csakis az a felismerés lehet, hogy a regényben megjelenő karakterek nem fekete-fehér papírmasé hősök, hanem árnyalt, összetett, életszerű, emberi figurák. Akik tehát elsősorban emberek és másodsorban cigányok, akik igen speciális körülmények között élnek.
