PagonyA titkos dobozGubanc Manka és az eltévedés művészete - 1. fejezet
Felejthetetlen humor, elképesztő karakterek, hihetetlen kalandok kisiskolásoknak egy kötetben, melynek főszereplője Gubanc Manka, a világ legvagányabb kislánya! Olvasd el Guus Kuijer könyvének első fejezezét, és ismerd meg a Manka barátait, Sebit és Jakót, akik délutánonként együtt lógnak a játszótéren. Hol fejjel lefelé lógnak a mászókáról, hol úgy tesznek, mintha megsebesültek volna, hol meg csak veszekednek egy kicsit. Ám egy nap Mankának eszébe jut, hogy milyen nagyszerű lenne eltévedni...
Felejthetetlen humor, elképesztő karakterek, hihetetlen kalandok kisiskolásoknak egy kötetben, melynek főszereplője Gubanc Manka, a világ legvagányabb kislánya! Olvasd el Guus Kuijer könyvének első fejezezét, és ismerd meg a Manka barátait, Sebit és Jakót, akik délutánonként együtt lógnak a játszótéren. Hol fejjel lefelé lógnak a mászókáról, hol úgy tesznek, mintha megsebesültek volna, hol meg csak veszekednek egy kicsit. Ám egy nap Mankának eszébe jut, hogy milyen nagyszerű lenne eltévedni...
Jakónak volt egy doboza. A hasához szorította, mert senkinek sem volt
szabad belenéznie.
– Belenézhetek a dobozodba? – kérdezte Gubanc Manka.
– Nem – felelte Jakó. – Ha belenézel a dobozomba, megvakulsz!
Letette a dobozt a szőnyegre.
– Na és? – kérdezte Gubanc Manka. – A nagymamám is vak, mégis gyönyörűen énekel, tralla-lalla-la.
– Csillámok vannak benne – mondta Jakó. – Szétcsillogják a szemedet.
– Azta! – álmélkodott Manka, és becsukta a szemét.
Jakó nézte-nézte Manka csukott szemét. Várt egy kicsit. Ez így eléggé unalmas, gondolta.
– Mikor nyitod ki a szemed? – kérdezte.
– Soha – felelte Manka. – Nagyon híres leszek, mert örökre csukva tartom a szemem.
Jakó hitetlenkedve nézte. Megrázta a dobozt.
– A szülinapodon is? – kérdezte. – Hogy azt se lásd, amit kaptál?
Manka elgondolkozott, és felsóhajtott. Nehéz kérdés.
– Még tök sokára lesz a szülinapom – felelte végül.
Jakó a dobozát nézte. Bekukucskált a teteje alatti résen.
– Jól van, nyugodtan belenézhetsz a dobozomba – mondta. – Igazából nem is vakulsz meg tőle, asszem.
– Soha többé nem nyitom ki a szemem – felelte Manka.
– Akkor se, ha biciklit kapsz? – kérdezte Jakó.
– A híres emberek nem kapnak biciklit – felelte Manka. – Hanem rögtön medencét kapnak. Én tök jól úszom vakon. És te?
– Én is! – morogta Jakó. – De mikor nézel már bele végre a dobozomba?!
– Soha – felelte Manka. – A híres emberek soha nem néznek dobozba csukott szemmel.
– Ez nem igazság! – kiabált Jakó. – Te most hirtelen tök más játékot játszol!
Manka kinyújtotta a kezét a doboz felé. Közben szorosan csukva tartotta a szemét. Leemelte a doboz tetejét. Beledugta a kezét. Tapogatózott.
– Kavicsok és kupakok és üvegszilánkok – közölte.
– Igen, de csillognak! – kiabálta Jakó. – Ezért kell nézni őket! Azt
nem lehet kitapogatni, hogy csillognak!
– De én tudom, hogy csillognak! – felelte Manka.
– Honnan tudod? – kérdezte Jakó.
– Mert titokban iszonyú picit résnyire kinyitom a szemem – válaszolta Manka.
Jakó lehajolt, a feje majdnem a földet súrolta. Nézte Manka lehunyt szemét. Felemelte a két ujját.
– Hányat mutatok? – kérdezte.
– Kettőt – felelte Manka.
Jakó lassan leengedte az ujjait.
– Add ide azt a dobozt! – förmedt rá Mankára, elvette tőle a dobozt, és rátette a tetőt. – Most menj haza! – utasította. – Mindig csalsz!
Manka felállt, és lesimította a pulcsiját.
– Amúgy is haza kell mennem – közölte. – Énekórám lesz a vak nagymamámmal. Utána pedig játszhatok a vakvezető kutyájával. Na, szia! – és kilépett a szobából.
– Tralla-lalla-la – dalolta az előszobában. Nemsokára kinyílt a bejárati ajtó, aztán nagyot csapódva becsukódott.