Hanna

A plázacica, az okostojás és a rocker, avagy itt jön a Lucky GirlsMarion van de Coolwijk: Lucky Girls 1. - Apa kerestetik, Tilos az Á Könyvek, 2015, ford. Rádai Andrea

Három lány, egy küldetés. Az ismerős felállás gyerekkorom lány példaképeit, a Pindúr pandúrokat és a Totally Spies-t idézik. Az első benyomás nem is vezet félre, hiszen végső soron ez a trió nem is tér el annyiban a jellegzetes szuperhős csapatoktól. Három merőben különböző jellem, egyedi „szuperképességekkel”, melyek kiegészítik és felerősítik egymást. De mi az, ami össze tud hozni három ennyire más habitusú, gondolkodású és hátterű lányt egy könyvben? (Vigyázat, SPOILER!) - Vujovits Julia ajánlója

Három lány, egy küldetés. Az ismerős felállás gyerekkorom lány példaképeit, a Pindúr pandúrokat és a Totally Spies-t idézik. Az első benyomás nem is vezet félre, hiszen végső soron ez a trió nem is tér el annyiban a jellegzetes szuperhős csapatoktól. Három merőben különböző jellem, egyedi „szuperképességekkel”, melyek kiegészítik és felerősítik egymást. De mi az, ami össze tud hozni három ennyire más habitusú, gondolkodású és hátterű lányt egy könyvben? (Vigyázat, SPOILER!) - Vujovits Julia ajánlója

Három lány, egy küldetés. Az ismerős felállás gyerekkorom lány példaképeit, a Pindúr pandúrokat és a Totally Spies-t idézik. Az első benyomás nem is vezet félre, hiszen végső soron ez a trió nem is tér el annyiban a jellegzetes szuperhős csapatoktól. Három merőben különböző jellem, egyedi „szuperképességekkel”, melyek kiegészítik és felerősítik egymást. De mi az, ami össze tud hozni három ennyire más habitusú, gondolkodású és hátterű lányt? Hát a közös genetika...

Nem lövök le akkora poént, ha elárulom, hogy a három nővért anyjuk tragikus halálát követően kisgyerekként szétválasztották. Joan gazdag szülők szemefényeként nőtt fel, Hanna egy népes családba került, míg Tanja a gyermekotthonban maradt szülők nélkül. Ahogy sorra megismerjük a testvéreket, fény derül rá, hogy a könyv egyértelműen amellett teszi le a voksát, hogy a személyiség elsősorban a nevelés és a környezet formálja, a genetika csupán egy hangyányi részért felelős.

Nézzük is sorra, hogy mi tette olyanná a lányokat, amilyenek!

Ti is emlékeztetek a ’My Super Sweet Sixteen’ című amerikai realityre? Ez az a sorozat, amiben a már-már fájdalmasan gazdag, elkényeztetett milliomos csemeték luxus szülinapi bulijukon csokoládébarna Ferrari helyett véletlenül mogyoróbarnát kapnak, és sírva csapkodós hisztit rendeznek a tévedés miatt.
Na, az első testvér, Joan pont ilyen. Joan egy rettentően gazdag egyke, aki szívesen játssza a beképzelt hercegnő szerepét és valószínűleg még sosem fordult elő vele, hogy ne kapott volna meg valamit az apukájától, aki totál elolvad egyetlen szempillarebegtetésétől. Náluk egy átlagos hétvégi programnak számít, hogy magánrepülővel átruccan a család Párizsba, ahol a nap a smink, cipő és ruhavásárlás bűvkörében telik el. Az első rossz benyomás hamar szétfoszlik az olvasóban, amint lassan kiderül, hogy azért Joan sem véletlenül lett ilyen kis ördögfióka. Nevelőszülei ugyanis szinte soha nincsenek otthon, apja üzleti úton, anyja puccos partikon virít esténként. Az életében csak a házvezetőnő és a kiskutyája számít biztos pontnak.

Hanna egy középosztálybeli, nagy, vidám és nyüzsgő család tagja. A szerény és kedves lány a tanulásban kissé teljesítménykényszeres és nem szívesen jár el otthonról, sokkal inkább foglalkoztatják a könyvek és a pszichológia. Ugyan vágyik őszinte barátságokra, de valahogy nem jön össze a dolog, mivel sosem érzett késztetést arra, hogy legféltettebb titkait másoknak is elmondja. Egyszerűen egy introvertált jellem, aki egymaga oldja meg a problémáit.
Család szempontjából Tanja járt a legrosszabbul, ugyanis őt nem fogadták örökbe, hanem gyermekotthonban lakik. Akárcsak a másik két lány, felületes barátságokat tudott kötni, ám kívülállóként nehéz megérteni másoknak, hogy milyen nehéz árvaként felnőni.
Tovább ront a helyzeten, hogy hosszú évek alatt rengeteg intézeti barátját örökbe fogadták, míg ő nem kellett senkinek. A csalódások sorozata Tanját bizalmatlanná tette, eltaszítja magától az embereket és minden áron meg akarja mutatni a világnak, hogy neki nincs szüksége senkire. Ugyan aranyszíve van, de olykor belső bizonytalanságából fakadóan egészen agresszív, támadó magatartást produkál.

A lányok mit sem tudnak egymás létezéséről, amíg mind be nem töltik a 16. életévüket, amikor is sor került édesanyjuk végrendeletének felbontására. Anyjuk utolsó levelében felcsillan a remény, hogy esetleg még életben lehet az apjuk. Az ismerkedés nem zökkenőmentes, de végül elhatározzák, hogy megpróbálnak az egyetlen élő vérrokonuk nyomára bukkanni.
„– Vagyis mi hárman összefogunk, és megkeressük? – foglalta össze Joan.
– Szerintem nem hülye ötlet – mondta Tanja. – És talán pont azért fog sikerülni, mert annyira különbözőek vagyunk. Joan gazdag, Hanna okos, én erős... Ez úgy hangzik, mint egy akciófilm forgatókönyve.”

A három szereplő mind különböző társadalmi réteget képvisel. Ez a „véletlen” találkozás felhívja a figyelmet a mélyülő osztálykülönbségekre, melyek között alig van átjárás. A lányok máshol laknak, más iskolába járnak, különböző helyen és módon szórakoznak, tehát a végrendelet nélkül esélytelen lett volna, hogy valaha összeakadjanak, hiába élnek egy városban. Gyakran beszélgetéseiben is felmerül a téma. Ami Joannak természetes (pl. taxival megy haza), az testvérei számára pazarló és értelmetlen pénzkidobás.
Eleinte Tanja és Hanna gyakran tesznek megjegyzéseket nővérük anyagi körülményeire, folyton piszkálják Joant, amiért gazdag, neheztelnek rá, amiért mindene megvan, pedig erről igazán nem tehet az, aki beleszületik a luxusba. Ám ahogy egyre többet vendégeskednek Joan villájában, lassan hozzászoknak, hogy ugráltassák a cselédet és lubickoljanak a medencében, mintha mi sem lenne természetesebb. Lassan rájönnek, hogy elhamarkodottan ítélkeztek és senkinek sem kéne szégyellnie magát az anyagi helyzete miatt, legyen szegény vagy éppen milliomos.

Nagyon tetszett a helyszín választás is, ugyanis az egész regény Amszterdamban játszódik, ami mindenképp kölcsönöz egy egyedi atmoszférát a történethez. Aki még nem járt ott, a könyv által kaphat egy rövid bepillantást a tipikus hangulatba.

történet végére persze a lányok gyönyörűen összecsiszolódnak, (nyilván sok-sok veszekedés árán) és rengeteget tanulnak az együttműködésről, bizalomról és egymás elfogadásáról.
 
Azt nem árulom el, hogy mennyire lesz sikeres az apa keresés, viszont az biztos, hogy a sztori vége borzasztóan izgalmas, lerágtam a körmöm az utolsó oldalak feszültségében. 
A befejezésből nagyon érződik, hogy egy könyvsorozattal van dolgunk, mert a lezáratlanság szinte könyörög a folytatásért, de szerencsére nem kell aggódni, mert az is jön A Lucky Girls és a paparazzók kötet formájában.

<description><p>A Pagony ifjúsági kiadója. Könyvek, cikkek 12 éven felüleiknek.</p></description>
24347.jpg
24347.jpg
Marion Van De Coolwijk

Sütihasználati beállítások