Végre egy könyv, ahol minden, de TÉNYLEG MINDEN szóba kerül. A Lány vagyokban (és ha már itt tartunk, a Fiú vagyokban) nincsenek tabuk: beszélünk a menstruációról, az első melltartó megvételéről, a magabiztosságról, a randizásról, a divatról, a biztonságos szexről, a transzneműségről, a nemi egyenlőségről, a hajfestésről, a testsúlyról, a szerelemről… de legfőképp arról, hogy végül úgyis minden rendben lesz. Mindezt elképesztően humoros tálalásban. Ne feledd: a mai kor lánya és a holnap nője vagy!
Végre egy könyv, ahol minden, de TÉNYLEG MINDEN szóba kerül. A Lány vagyokban (és ha már itt tartunk, a Fiú vagyokban) nincsenek tabuk: beszélünk a menstruációról, az első melltartó megvételéről, a magabiztosságról, a randizásról, a divatról, a biztonságos szexről, a transzneműségről, a nemi egyenlőségről, a hajfestésről, a testsúlyról, a szerelemről… de legfőképp arról, hogy végül úgyis minden rendben lesz. Mindezt elképesztően humoros tálalásban. Ne feledd: a mai kor lánya és a holnap nője vagy!
A Lány vagyok (és persze párja, a Fiú vagyok) nem az első kamaszokat célzó túlélőkönyv. Miben más mégis, mint a másik sok száz?
1. Egyrészt, ami talán a legfontosabb: a címében. Sokszor az az érzésem, hogy a legszuperebb tartalmat is el tudja rontani egy rosszul megválasztott cím. Gondoljunk csak bele, ki akarna olyan könyvet olvasni a metrón, aminek már a borítójáról is mindenki levágja, hogy olyan dolgokról olvas az illető, amikre még rákeresni sem mer? A Lány vagyok címe pontosan azt takarja, amit kapni fogunk, de mégsem érezzük gáznak. Lány vagyok, ennyi. Nincs ebben semmi eget rengető. (Meg hát a borítója is tök szuper!)
2. Nincsenek tabuk. Hát igen, Hayley Long aztán nem finomkodik! Amellett, hogy alaposan összeszed mindent, ami együtt jár a kamaszkorral, szuperül ráérez arra, hogy mi az, ami tényleg érdekli a tiniket, és köntörfalazás nélkül, de kedvesen és megnyugtatóan beavat minket mindenbe. Mert arról, hogy miért vagyunk hisztisek a menstruáció előtt, vagy hogy hogyan kell tampont használni anélkül, hogy egy egész dobozt elhasználnánk az első verejtékes küzdelmek során még csak eldiskurálunk a szüleinkkel, de elég kevés anyuka (és apuka) nyitott arra, hogy a lányával arról beszéljen, hogy mit csináljon, ha késik a menstruációja, ha belezúgott a tanárába, a vele azonos nemű barátjába, hogy miért ne küldjön meztelen képet egy srácnak, aki tetszik neki, hogy mit csináljon, ha a pasija olyanokat mond, hogy óvszert húzni kényelmetlen és zavaró, vagy hogy az önkielegítés nem csak a fiúk privilégiuma.
3. A Lány vagyok modern. Persze szóba kerül benne egy csomó igazán csajos téma, de Hayley Long kitér egy sor fontos kérdésre, főleg a gender-témával kapcsolatban. Beszél a nemi öntudatról és a transzneműségről, a szexuális orientációról, a nemi egyenlőségről és a szexizmusról; kapunk egy alapos nőtörténeti leckét fontos női alakokról, mint például Valentyina Tyereskova, az első női űrhajós, vagy éppen Merkel, Malála Júszafzai, Beyoncé és Rowling. Emellett szót emel az iskolai zaklatás és a cyberbullying ellen, beszél a csoportnyomásról és arról, hogy mit tegyünk ellene, a szelfik veszélyeiről, és arról, hogy tök rendben van, ha nem akarsz mindenhol szőrtelen lenni (és az is, ha igen).
4. A Lány vagyok rendkívül alapos. Hayley Long nemcsak a tabutémákat veszi sorra, hanem mindenre, de tényleg mindenre kitér a könyvében. Nála csajszinak lenni nem merül ki a hajvasaló használatában, a menstruáció és a PMS túlélésében és a megfelelő melltartóméret kiválasztásában, rengeteg más olyan dolog is szóba kerül, ami még egy tizenévest foglalkoztat. Beszél a tampon és a betét előnyeiről, hátrányairól, a fogszabályzásról, arról, hogy a legelcseszettebb frizura is legrosszabb esetben három hét után normális lesz, de szóba kerülnek a tinirománcok, a szakítás, az őszinte, kifogások nélküli bocsánatkérés, a randizás, egy hódoló kedves lerázása (NEM úgy, ahogy a képen látod!) és a nyakkiszívás is. És ha az ő tanácsai még mindig nem bizonyulnának elégnek, a könyv végén egy csomó link és telefonszám fogadja az olvasót, ha segítséghez fordulna valakihez a gondjaival.
5. A humora. Nem egyszer nevettem fel hangosan az írónő laza, poénos stílusán.
"Mostantól bármelyik nap bekopoghat a szobád ajtaján anyukád, aztán motyog valami összevisszaságot, az ágyadra pottyant egy csomag betétet, és elpárolog. Vagy az is lehet, hogy anyukád olyan Nagy Nap típusú anya. Ebben az esetben elvisz enni valamit, azt mondja, hogy itt a Nagy Nap, aztán elvisz a drogériába, hogy együtt vegyétek meg életed első csomag betétjét. Mindkét esetben a betét a végeredmény."
6. Persze ez szorosan összefügg a humoros és laza tálalással, de a könyv elképesztően szórakoztató is, abban az értelemben mármint, hogy nemcsak akkor jó olvasni, ha tényleg érdekel téged mondjuk az, hogy minek védekezni, ha van esemény utáni tabletta is a világon, hanem akkor is, ha csak úgy véletlenül a kezedbe akad, mert mondjuk a húgod, a lányod vagy a barátnőd pasijának a lánya épp ezt olvassa. Ilyen esetekben garantálom, hogy nem fogod tudni letenni a könyvet, annyira könnyed és haverkodós a stílusa. Mint ha lenne egy kis zseb-barátnőd. Aki mondjuk rendkívül sokat, nálad valószínűleg sokkal többet tud mindenről, ami téged foglalkoztat. Legyen inkább egy zseb-nővér. A könyv emellett tele van tesztekkel (Mennyire vagy jó barátnő?), folyamatábrákkal (Mi a teendő, ha a srácon nem volt gumi?), vicces logikai feladványokkal (Ki az apa?) és táblázatokkal (Milyen típusú hajad van?).
7. Hayley Long végig rendkívül hiteles hangnemben ír. Kicsit haverkodós, de egyáltalán nem akar a legjobb barátnőd lenni. Kicsit olyan, mint a legtöbb felnőtt, de mégis elfogadjuk, amit mond, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy évekig foglalkozott tinikkel. Kedves, de őszinte is közben, mindig megmondja, hogy mi van, de egyáltalán nem szájbarágós. Egyszóval mindenből van benne egy csipetnyi, de abszolút eltalálta a tökéletes arányokat.
8. És ami a legjobb benne: hogy végtelenül megnyugtató. Mert hát az egész könyv végső célja tulajdonképpen mégiscsak az, hogy meggyőzze a fiatalokat arról, hogy végül úgyis minden rendben lesz. A kamaszkor sokaknak életük legborzalmasabb időszaka, de még aki nosztalgikusan is gondol vissza rá, az is számtalan olyan élményt fel tud idézni, amit legszívesebben kihagyott volna.
Az írónő pedig amellett, hogy egy rakás kérdésre válaszol, három fontos üzenettel zárja a könyvet:
(1) A kihívások az élet részei, erősebbé és bölcsebbé tesznek, szóval küzdj mindenért, amiért érdemes.
(2) A kamaszkor túlélhető, csupán annyiról van szó, hogy lányból Nő leszel, ami pedig egy szuper dolog - élvezd hát!
(3) LEGYÉL RENDES! Ne cseszegess másokat, és próbálj meg mindenkivel nyitott és kedves lenni.
És akkor Hayley Longhoz hasonlóan én is linkek áradatával zárnám ezt az ajánlót:
- Itt a helyed, ha szeretnéd megrendelni a Lány vagyokot!
- Ide akkor kattints, ha beleolvasnál a könyvbe.